Magyarok Szlovákiában (1989-2004)

Summázni történéséket, folyamatokat, eredményeket és kudarcokat, nekibátorodásokat és megtorpanásokat stb. fölöttébb szükséges, hogy közösségünk és önmagunk elé eszméltető tükröt állítsunk, amelyben meglátjuk – ha megvan bennünk a tárgyilagosság elemi szikrája – erényeinket és hibáinkat egyaránt. Kétségtelen, hogy minden társadalmi előrelépés alapja a megfelelő önismeret és helyzetfelmérés. Persze mindezt kellő jövőképpel kell mozgásba hozni, teremtő-építő cselekvéssé erjeszteni.
A szlovákiai magyar nemzetrész 1918 óta, s főleg Trianon után, sokszor került zsákutcás kényszerhelyzetekbe. Bizonyára megillet bennünket a permanens újrakezdés nemzeti közössége kevésbé glóriás titulus is. Egyes helyzeteinkről, státusainkról aztán különböző értékelések, mérlegek készültek, s gyakran megfogalmazódtak a jövőben megvalósulandó elképzelések is.
Valószínűleg a fentebb jelzett szándékokkal is a Fazekas József-Hunčík Péter szerkesztőpáros az általuk kiszemelt szerzőgárda közreműködésével a Magyarok Szlovákiában /1989-2004/ című testes /első/ kötetben összefoglaló jelentésnek minősített dokumentumot tett közösségünk és a kívülálló érdeklődők asztalára. A Fórum Kisebbségkutató Intézet támogatásával és a Lilium Aurum Könyvkiadó jóvoltából 2004-ben megjelent kötet /folytatása 2005-ben esedékes/ a rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig tekinti át a szlovákiai magyar közélet, kultúra, intézményrendszer, régióbeli helyzet stb. fontos állomásait, történéseit és tényeit. A szerkesztők eligazító előszóbeli sorait követően főleg szlovákiai magyar szerzők, s részben néhány sajátos szakterület szlovák szaktekintélye tanulmányaiban arról olvashatunk, hogyan éltük meg mi, szlovákiai magyarok, a rendszerváltást, milyen jövőképet fogalmaztak meg politikai pártjaink és mozgalmaink, mennyiben határkő közösségi életünkben a komáromi nagygyűlés, mennyire sikeresek az MKP koalíciós kormányzási ciklusai, milyen lehetőségeket biztosít a nemzeti kisebbségek számára Szlovákia alkotmányos rendszere.
Figyelmeztető tanulság szűrhető le a szlovákiai magyarság demográfiai, település- ás társadalomszerkezetének változásairól szóló tanulmányból. Csaknem 60 oldalas dolgozat tárgyalja nemzetrészünk sarkalatos területét-az oktatásügyet. Választ kapunk arra is, hogyan alakult, fejlődött a szlovákiai magyar intézményrendszer, hogyan érvényesült a régiófejlesztési politika a jelenlegi közigazgatási keretek között, milyen a déli régió teljesítőképessége és lakosságának egészségi állapota, mennyi figyelem /anyagi is/ jut környezetünk védelmére. Értékes következtetések lehetőségét kínálják a szlovákiai reformátusok és a magyar nemzetiségű katolikusok egyházi életével foglalkozó írások.
Helyet kaptak a kötetben a Csemadokról, tudományos és irodalmi életünkről, képzőművészetünkről, a folklórról, a sajtó szerepének változásairól szóló összefoglalók, de olvashatunk a könyvkiadás, a színházi és sportélet, valamint a muzeológia helyzetéről is.
És bár tudatosítom, hogy nemzeti közösségünk életének vannak olyan területei, melyek csak érintőlegesen szerepelnek a kiadványban, vagy amelyek kimaradtak ebből a színes mozaikból, mégis bátorkodom kijelenteni: hasznos és rendhagyóan tanulságos lehet e könyv lapozgatása, olvasása.