Gazdag program – öt helyszínen

Gazdag program – öt helyszínen

Véget ért a Nemzeti Kisebbségek Országos Fesztiválja, amelynek idén Pozsony adott otthont

Egy résztvevő ugyanis akkor megjegyezte: a rendezvénynek nem csupán az lehet a hozadéka, hogy a többségi nemzethez közelebb hozza a kisebbségek kultúráját, hanem az is, hogy a kisebbségek is jobban megismerik egymást. Rajtunk, magyarokon kívül bolgárok, csehek, horvátok, morvák, németek, lengyelek, oroszok, romák, ruszinok, ukránok és zsidók élnek itt. Ismerkedni tehát valóban volt kivel és volt mivel, és volt rá számos alkalom, mert a hivatalosan augusztus 26-tól 28-ig tartó rendezvénysorozat gazdag programot kínált, sőt az érdekelődő olykor választásra kényszerült, mert nem lehetett egyszerre két helyszínen. (A programok egyébként öt helyszínen zajlottak.)

Helyszűke miatt arra nem vállalkozom, hogy valamennyi résztvevő csoportot, együttest, szólistát felsoroljam, de talán az is sokat elárul a választékról, ha leírom, hogy volt jó néhány kiállítás, filmvetítések, konferencia, kézműves bemutatók, kirakodóvásár, gyermek- és felnőtt folklóregyüttesek fellépése, könnyűzenei koncertek és színházi előadások. Míg a tavalyi, Tornalján megrendezett kisebbségi fesztiválon a magyarok voltak a középpontban, az idei a második legnagyobb számú szlovákiai kisebbségre a romára fókuszált.

Előbb a rendezvény hivatalos időpontját említettem. Nem véletlenül. Nem hivatalosan ugyanis már 22-én, a Ružinovi Művelődési Házban megnyílt kiállításokkal kezdetét vette a fesztivál. Szabó Ottó finom szépségű, csendes harmóniát sugárzó festményei mellett Csémy Éva mandaláit, bolgár ikonokat, cseh képzőművészek alkotásait, dokumentumfotó-sorozatot és naiv festők élénk színekben pompázó, mesevilágot idéző képeit láthatta a közönség. Négy estén át kisebbségi színházak előadásainak adott otthont a Ružinovi Művelődési Ház. A kassai Thália Színház a Dankó Pista című daljátékkal érkezett (amely rímelt az idei fesztiválra, hiszen hőse a híres szegedi cigány dalköltő), a komáromi Jókai Színház Hunyadi Sándor A három sárkány című darabját hozta el, de itt volt az eperjesi Andrej Duchnovič Színház és a kassai Romathan is. Hasznos dolog, hogy a fesztivál színházi előadásokkal bővült, és a pozsonyi magyar közönség most abban a szerencsés helyzetben lehetett, hogy nem kellett sokat utaznia színházaink előadásai után, hiszen „házhoz jöttek”.

A rendezvénysorozat keretében dokumentumfilmeket is vetítettek a kisebbségekről. Igaz, a vetítések általában délelőtt tíztől vagy kora délutáni időpontban zajlottak, így attól tartok, nem lehetett túl nagy közönségük. Mint ahogy pénteken kora délután a Fiatalok Színpadának a Prímási téren. Igaz, akik ott voltak, jól szórakoztak. A téren átvágó turistacsoportokat is megállásra késztette a színpadon futó műsor. A véletlen folytán izraeli fiatalok egy csoportja épp akkor tévedt arra, amikor a Szlovákiai Zsidó Művelődési Központ gyerekcsoportja énekelt. A kicsiket profiknak kijáró ovációval fogadták, s még táncra is perdültek. Megérdemelt elismerést váltott ki a közönség soraiban a zselízi Kincső produkciója is. A roma együttesek szintén felejthetetlen hangulatot varázsoltak a térre, nehéz volt elszakadni a Romani Luludi és a Kokavakere Lavutara vérpezsdítő muzsikájától és temperamentumos táncától. Hatalmas sikert arattak, csakúgy, mint Potta Géza, aki szombaton este zenésztársával, Ádám Bélával lépett fel a Papánek téren az Ifjú Szivekkel együtt, s akit a teret megtöltő közönség alig akart leengedni a színpadról. Ezzel persze korántsem azt akarom sugallni, hogy a számos további szereplő produkciója nem nyújtott kellemes élményt, inkább csak néhány emlékezetes momentum felelevenítésével a fesztivál hangulatát szeretném közelebb hozni.

Voltak persze a rendezvénynek kevésbé hangos pillanatai is. Például a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma kihelyezett Múzeumi Szalonja, amelyben ezúttal Ősziné Győrös Irmát, a Csemadok élő legendáját faggatta Miklósi Péter. Élmény volt hallgatni a 74. évében járó, ma is energiával, derűvel teli, ízes beszédű Irma néni visszaemlékezéseit.

A nemzetiségi sajtó és a nemzeti kisebbségi önkormányzati modellek Közép-Európában címmel – a Fórum Kisebbségkutató Intézet és a kulturális minisztérium rendezésében – nemzetközi szakmai konferencia is zajlott pénteken a Ružinovi Művelődési Házban. A nemzetiségi sajtó olaszországi finanszírozásának gyakorlatát Bojan Brezigar, a szlovén Primorski Dnevnik főszerkesztője ismertette. Lapunk igazgatója, Slezákné Kovács Edit a hazai tapasztalatokról számolt be. A nemzeti kisebbségi önkormányzati modellek témakörében Dohányos Róbert (Szlovákia), Ján Fúzik (Magyarország), Varga Attila (Románia) és Varga László (Szerbia-Montenegró) előadása hangzott el.

A fesztivál kapcsán felmerült olyan vélemény is, hogy a szervezőknek – a Music Art ügynökségnek és a társszervező Ružinovi Művelődési Háznak – jövőre nehéz dolguk lesz, mert az idei gazdag program után vajon mivel tudják majd meglepni a közönséget. Hogy az aggodalom megalapozott-e, az jövőre minden bizonnyal kiderül.