Azért az e-emberről se feledkezzünk meg, szólalt fel egy múlt heti magyarországi konferencián az ismert vidékfejlesztési szakember, amikor végighallgatta, hogy az intelligens nagyrégió koncepciójának részeként miként tér át mindenki öt éven belül az e-kereskedelemre, az e-közigazgatásra, sőt az e-egészségügyre. Persze kiderült, az elektronizálás ambiciózus tervei egyéb akadályba is ütközhetnek, hiszen manapság hiába látják el milliárdos összegekkel rendelkező központi pályázatokból az összes községi hivatalt számítástechnikával, ha az ottani telefonhálózat nem képes internetezésre. A nyugat-dunántúli régió munkájáról és terveiről szóló előadások során mégis azt érezhettük, Magyarország megint nagyon elfutott tőlünk. Mert amíg nálunk a kistérségek még mindig néhány helyi megszállott ügyei, és térségmenedzserről általában csak álmodnak, addig a Csallóközzel szembeni részen már arról folyik a vita, vajon hány szakemberre van szükség ahhoz, hogy egy-egy kistérség felkészülten várja az uniós csatlakozást. Azt ugyan maguk sem hiszik, hogy a szegényebb tagországok majd szó nélkül tűrik, hogy például a mezőgazdasági alapból Magyarország évente egymilliárd eurót kapjon a felzárkózáshoz, de nem kétséges, a mostanitól nagyságrenddel több pénzről lesz szó. Ennek kihasználásához azonban még mindig kevés a szakemberük és a kapacitásuk, pedig a szlovákiai sokat beszélünk, de semmit sem adunk gyakorlattal ellentétben arrafelé már központi forrásból is évente milliárdokat adnak a régiók felzárkóztatására. Az uniós alapokból ugyanis hiába jár majd pénz, aki ezt nem lesz képes megpályázni, az a megélhetés szempontjából éppen olyan esélytelen lesz, mint jelenleg. Márpedig amikor egy egész országról van szó, már nem elég, ha minisztériumi illetékesek magán konzultációs cégei képesek pályázatokat kidolgozni. Itt már az kell, hogy tudatos, évekig tartó munkával országszerte ezrek készüljenek fel (bár épp a mai magyarországi gyakorlat mutatja, hogy megfelelő ambícióval ilyen kaliberű akció is politizálható). Ausztriában egyébként, tudván, hogy az uniós csatlakozást leginkább a jövőjüket féltő parasztok ellenzik, hónapok alatt olyan tanácsadó rendszert építettek ki, amely mindenki számára kézzelfogható közelségbe hozta a közös Európa előnyeit. Ebben a környezetben várjuk mi néhány nagyot mondó politikussal, de valójában a felkészülésért szinte semmit sem téve, hogy majd egyszer bekövetkezik a csoda és hullani kezd a manna. Ez azonban manapság már annak a szájába hull, aki ezért előzetesen megdolgozott.