A somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet és a dunaszerdahelyi Lilium Aurum könyvkiadó gondozásában két évvel ezelőtt jelent meg a Magyarok Szlovákiában (1989-2004) c. kiadvány első kötete, amely alcímében összefoglaló jelentésként határozza meg önmagát. Szerzői között, elsősorban az egykori Független Magyar Kezdeményezés alapítói dominálnak,ami némileg megmagyarázza azokat a hangsúlyeltolódásokat, amelyeket a korszakot ugyancsak szemtanúként átélt, de a politikai színtéren más helyen állók érzékelnek és – olykor joggal – nehezményeznek. Úgy tudom, ennek a kötetnek már készül a javított és bővített változata, ami persze nem zárja ki okvetlenül az előző kiadásban megtalálható szubjektív elemeket, de talán árnyaltabb fogalmazásra készteti a szerzőket. A most napvilágot látott második kötetet aligha érheti a szubjektivizmus vádja, hiszen kizárólag dokumentumokat és az események kronologikus összefoglalását tartalmazza. Persze azt most nehéz megítélni, hogy mennyire teljes a közreadott szövegek jegyzéke, nem hiányoznak-e esetleg fontos dokumentumok, események. Mindettől függetlenül azonban nagyon érdekes olvasmány ez a kötet, hiszen ismét a figyelem középppontjába állít olyan elképzeléseket és javaslatokat, amelyeket politikai programként tűztek zászlójukra különböző politikai és társadalmi szerveződések, illetve érdekcsoportok. Ezek közül én mindenképpen az 1994. január 8-i komáromi nagyggyűlés állásfoglalását tenném az első helyre, ánnál is inkább, mivel ezen az összejövetelen a szlovákiai magyarság választott (!) képviselői (parlamenti képviselők, polgármesterek, önkormányzati képviselők) közül több mint háromezren vettek részt, tehát az első és azóta is egyetlen szlovákiai magyar nagygyűlés elfogadott dokumentumáról van szó. Nem a recenzens feladata minősíteni, hogy mi valósult meg mindebből az azóta eltelt időszak során, de bizonyára nagyon tanulságos volna összevetni az elképzeléseket a mai állapotokkal. Mint ahogy sok egyéb kezdeményezés dokumentumát is érdemes újra olvasni vagy alaposabban áttanulmányozni a kronológiát, amely számos, azóta feledésbe merült eseményre, tényre vagy törekvésre is felhívja a figyelmet. Mert az ember ilyen könyveket lapozva döbben rá az emlékezőképessége fogyatékosságaira, de arrra is, hogy bár részese volt az eseményeknek, nem is tudatosította, hogy mi minden történik körülötte. A kronológia összeállításakor – ezt csupán feltételezem, mert a rövid előszó ehhez nem nyújt támpontot – két összeállító (Orosz Márta és Popély Árpád) minden bizonnyal a korabeli lapok és folyóiratok közléseire támaszkodott. Ismerve a szlovákiai magyar sajtó állapotát, sajnos nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez a kronológia hiánytalan, de ez nem az összállítók hibája, hanem az általános helyzet következménye. Amit viszont mindenképp szóvá kell tenni, az a névmutató hiánya. Ez sok közszereplő tevékenységének megítélését is segítené, hiszen a potenciális olvasónak nyilván nem lesz sem elég ideje, sem pedig türelme ahhoz, hogy az érintetteket kikeresse a szövegtengerből. A kiadvány pozitívumaként kell ugyanakkor elkönyvelni azt, hogy a korszak majdani történeti összefoglalásához nagyszerű alapot nyújt. Milyen kár, hogy az 1945 és 1989 közötti időszakról még nem született ilyen alapos összefoglalás. Gondolom, a Fórum Kisebbségkutató Intézet birtokában levő és a tudományos kutatás számára hozzáférhető mélyinterjúk, valamint a korszak összegyűjtött magyar nyelvű lapjai, folyóiratai és egyéb levéltári dokumentumai lehetőséget teremtenek a korszak történetének megírásához is.